DTM CLASSIC

Végére értünk az első évadnak! 🏆🥇🥈🥉

Voltak nagy pillanatok, hatalmas csaták, és igazi nagy ellenfelek is születtek ebben a pár hónapban, akiket különösen izgalmas volt követni, hiszen nélkülük értelmét veszítené az autósport, még virtuálisan is.

Első ízben a DTM bajnokságot zárnánk le ezekkel az élménybeszámolókkal, és egy általunk összevágott videóval, hogy hogyan is éltük meg az elmúlt 3 hónapot.

Szeptemberben egy szép kis őszi estén épp a Facebook-ot böngészgettem, amikor szembe jött a kiírás a Zengő Esport DTM Classic bajnokságáról. Miután megláttam, kellett még vagy 3-5 másodperc, hogy lefixáljam magamban a tényt: “Akkor ezt nyomjuk!” :D. Kifejezetten szeretem az ilyen historic /classic versenyautókat, amik folyamatosan élnek, izegnek-mozognak az ember alatt. Amellett, hogy rendkívül élvezetesek, a vezetési stílusomhoz is nagyon jól passzolnak. A BMW-hez volt 1-2 már korábbról bejáratott beállításom is amikről tudtam, hogy jelentősen meg fogják könnyíteni a futamokra való felkészülést, így minden adott volt ahhoz, hogy kellően motiváltan vágjak neki a bajnokságnak.

Az első Hockenheim-i forduló előtti prekvalifikáción nagyon jó volt látni, hogy több, mint 100-an próbálkoztak időt futni, viszont az is látszott, hogy tempóban valószínűleg nem lesz majd túl erős a végső mezőny sem (Bevallom, ott még kicsit altattam a köridőmmel, mert nem tudtam, hogy milyen mezőny várható. Nem akartam egyből felfedni a valós tempómat.). Aztán ez az első éles versenyen be is igazolódott. Az időmérőt és az első futamot is simán tudtam hozni, valamint később ez lett jellemző a bajnokság többi fordulójára is. Az első futamokat általában a pole-ból indulva, kicsit magányosan töltöttem az élen. (Kivétel ez alól a Nürburgring-i és a Norisring-i fordulók voltak, amikre még kitérek.) Cserébe ez a tempóelőny a mezőnyhöz képest viszont rendkívül élvezetessé tette számomra a második, fordított rajtrácsos futamokat. Mivel láttam, hogy reális esély van rá, ezért ezeken a futamokon is mindig a győzelmet tűztem ki célul ami jó kis kihívást generált azzal kapcsolatban, hogy milyen gyorsan illetve milyen minőségben tudok majd átjönni a mezőnyön. Nagyon jó kis csatákat vívtam az előttem lévő pilótákkal, akik mindig tiszta és fair módon versenyeztek ellenem. Voltak akiket viszonylag könnyű volt megelőzni, de voltak olyanok is keményen védték a pozíciójukat, kellően megnehezítve az előrejutásomat. Kifejezetten élveztem azokat a csatákat, és végül két alkalommal is sikerült fordított rajtrácsos futamot nyernem.

A már fentebb említett Nürburgring-i első futam volt az egyik olyan futam számomra, ami kicsit kilógott a sorból. A tempóm ugyan ott is megvolt, de a futamon valamiért nagyon szenvedtem és sokat hibáztam. Kalocsai Dávid nagyon jó tempóban jött mögöttem, és az egyik hibámat kihasználva át is tudta venni tőlem a vezetést. Mindent megpróbáltam, hogy újra utolérjem de nem igazán jött össze, Dávid szépen tartotta az első helyet. Aztán az utolsó körben ő is ejtett egy kisebb hibát ami után egyből meg tudtam támadni, és végül egy kemény csatában egy nagyon szoros befutóval sikerült megnyernem a futamot. Azt kell mondjam, hogy ennek a győzelemnek örültem talán a legjobban az egész bajnokság alatt. Én olyan vagyok, hogy sokkal jobban szeretek úgy győzni ha az egy szoros csatában dől el, mint utcahosszal megnyerni egy futamot. Abban valahogy kevesebb élvezetet, izgalmat látok. Éppen ebből kiindulva, a bajnokság második felében igyekeztem setup-okkal és replay-ekkel ellátni a többieket, annak reményében, hogy ez majd talán kicsit szorosabbá teszi a versenyeket. Úgy gondolom ennek voltak szemmel látható eredményei. Ha az első futamokon még nem is, a második futamokon érezhetően nehezebb dolgom volt a mezőnnyel, mint korábban. 🙂

A legemlékezetesebb futamom a bajnokságban pedig a Norisring-i első futam volt. Pole-ból indultam, de az első kanyarban önhibámon kívül a mezőny végén találtam magam. Végül a futam végére sikerült a második helyre visszaérni, nagyon szép csatákat vívva a többiekkel, amire nagyon büszke voltam. Rendkívül élvezetes futam volt a számomra.
Összegzésül pedig elmondhatom, hogy bár nem ez volt a legerősebb bajnokság amiben az utóbbi időben versenyeztem, ettől függetlenül így is büszke vagyok a bajnoki címre, mert így is volt azért ebben kihívás bőven. A szervező csapat munkáját is profinak találtam, ami a futamok megszervezését, és például a színvonalas közvetítéseket illeti. Jó volt itt versenyezni, és várom a következő bajnokságot!

A DTM bajnokságnak már az ACC GT3 mellett feküdtem neki, eleinte nem sok hozzáfűzött reménnyel, hiszen sosem játszottam az Assetto Corsaval kompetitíven. Úgy tűnik, hogy a szimulátorokra is igaz az, hogy evés közben jön meg az étvágy. A hockenheimi futam után úgy éreztem, hogy megér némi energia befektetést ez a kategória is, hiszen nagyon tetszett a formátum és az eredmények sem voltak rosszak a szezon nyitáshoz. Már a legelső futamon körvonalazódott, hogy kik azok, akikre figyelnem kell a tempót illetően, és közülük Kalocsai Dáviddal sikerült is a pályán megküzdeni több körön keresztül, így egy ténylegesen adrenalinnal dúsított első forduló bizonyította, hogy arra találták ki ezeket az autókat, hogy ajtó-az-ajtóval párharcokat vívjunk velük. A Nürburgringre nagy reményekkel érkeztem, a tempó nagyon jó volt és a második futamon a fordított rajtrácsról sikerült átrepülni a mezőnyön és szinte bebiztosítva vártam az első helyen a leintést, amíg egy versenytársam össze nem törte ezeket az álmokat, így erről a helyszínről sajnos a jó tempó ellenére is keserű szájízzel kellett távoznom. A Norisring sajnos az értékelhető tempó ellenére a várakozásoknak megfelelően kisebb nagyobb karambolokkal kecsegtetett. Szerencsére sikerült minimalizálni a veszteséget és értékes pontokat bezsebelni ezen az utcai pályán. Ezt követte ugye az egyetlen nem-német pálya: Estoril. Abszolút kedvenc a naptárban, nagyon mókás kanyarokkal és jó ritmussal, amire szerintem sikerült is ráérezni. Illetve ezen a futamon a pedálomba az utolsó döféseket beletenni, hiszen a második futamot már padlógáz nélkül kellett teljesítenem. A tempónak köszönhetően itt éreztem azt, hogy Dáviddal szemben sikerült bebetonozni a második helyet a bajnokságban, hiszen megvolt a momentum a jó folytatáshoz. Salzburgring volt az a pálya, amibe (az új pedálnak köszönhetően) a legtöbb órát tettem bele a naptárból, aminek úgy gondolom, hogy meg is látszott az eredménye. Ez volt a bajnokságban az egyetlen futam, ahol Morvai Norbit sikerült tempóban megszorongatni, illetve eredményekben felülmúlni. Illetve ez volt végre az első futam, amire összeállt minden és elégedetten zártam a kvalifikációt és a 2×20 percet is. A második hockenheimi fordulóra sikerült megőrizni a lendületet és a gyakorlások alatt is éreztem azt, hogy összeállt az a tudás/érzés, ami a BMW-vel való birkózáshoz szükséges. Az első futamon már sikerült bebiztosítanom a bajnokság 2. helyét, így a második futamra már gyakorlatilag az örömautózás maradt. Bár a beszámolóból nem feltétlenül ez vehető ki, de egy abszolút élvezetes bajnokságon vagyunk túl, rengeteg test-test elleni csatározással, illetve kiélezett pontharcokkal. Nagyon várom, hogy milyen kategóriát sikerül kitalálni, milyen pályákkal a következő AC-s megmérettetésre.

Amikor megláttam, hogy kihírdettétek ezt a bajnokságot, egy picit meglepődtem. Sejtettem hogy lesz valami a sima Assetto Corsa-ban is, viszont arra nem számítottam, hogy “visszaugrunk” az időben. Ilyen klasszis és nyers erővel teli autókkal nem mindennap lehet találni egy-egy versenyt is, nem hogy egy egész bajnokságot. Először a Mercedesre tettem a voksomat, hiszen azzal már volt valamennyi tapasztalatom privát körözésekből, volt is beállításom hozzá. Azonban rá kellett jönnöm, ha Mercedes-szel indulok, nem leszek versenyképes. Ezért váltottam a BMW-re, amit nem bántam meg. Eleinte nagyon szokatlan volt, de sok körözés és beállítás segítségével az első versenynap előtt sikerült megbarátkoznom vele.
A szezonra rátérve, egyáltalán nem számítottam arra, hogy én az élmezőnyben, a Top 3-ban fogok harcolni. Ezt azért is írom, hiszen a Nyári Sprint Kupában sokat vártam magamtól, de ennek nem volt meg az eredménye. A sikeres első két futam után eldöntöttem, hogy a legfőbb célom az, hogy az első háromban végezzek valahol a szezon végén. A bajnokság első felében mindig sikerült eltalálni a setupot, jó időket tudtam futni az előkvalifikációkon, illetve az éles időmérőkön. Versenyeken magabiztos voltam, volt is egy győzelmem a Nürburgringen, azon a pályán, amihez nagyon jó emlékek kötnek más bajnokságból és másik platformról. A szezon második felében sajnos szétestem kicsit, nem sikerültek olyan jól a beállítások, sokszor belekerültem olyan szituációkba, amiből én nem jöttem ki jól (előfordult hogy ezeket magamnak is köszönhettem).Salzburgringre nagyon jól jött az a Morvai Norbert féle setup, amiből sok dolgot átemeltem a sajátomba, így stabilabb lett az autó. Az utolsó futamon az időmérőn elfogyott az üzemanyag, próbáltam kuplungot kinyomva visszagurulni a boxba, de nem jutottam el odáig, így a pálya szélén álltam közel 3 percet. Azon az utolsó két futamon, körözés közben gondolkodtam azon, hogy egyáltalán a 3. helyezés is meg lesz-e, de ezt félretéve inkább próbáltam óvatosan visszamászni, a nagy kontaktokat elkerülve, aminek így végül sikeresen meglett az eredménye, és a bajnokság 3. helyén végeztem, amit egyfajta mérföldkőnek tekintek itt a Zengő E-Sport-ban, úgyhogy ennek nagyon örülök.
Nagyon jó lesz még több tapasztalatot szerezni egy éles versenygépben, akármelyik pályára gurulunk ki, akármelyik pilóta mellé fogok beülni, hihetetlen érzés lesz az biztos.

Facebook hirdetésben láttam a bajnokságot és mivel nagy rajongója vagyok a DTM arany korszakának, ezért nem is volt kérdés, hogy próbálok-e időt keríteni a futamokra.Szerintem a 2011-es LFS-es drift versenyzés óta ez volt az első bajnokság aminek az összes fordulóján részt vettem.Első versenyeken erősen éreztem, hogy a dobogósokkal nem igazán tudok tempót tartani, így csak próbáltam a saját tudásom maximumát teljesíteni.A Norisringi bakis futamom után az Estorilra sikerült kicsit többet készülnöm és ott kezdtem érezni azt, hogy kezdek felzárkózni.Összességében örülök, hogy részt vettem ebben a bajnokságban, sokat fejlődtem időmérőzés tekintetében, mert az sosem volt erősségem, mindig is csak a verseny szituációk miatt jártam fel “racselni” public szerverekre.Kicsit sajnálom, hogy nem fog folytatódni ez a kupa, de már megvettem az ACC-t és lassan neki is állok ismerkedni vele, hogy a következő bajnokságban számomra irreálisan tapadós autókkal is kipróbáljam magam.
Szerintem mindenki nevében is megköszönhetem a szervezést, mindenképp egy ultrán színvonalas dolgot hoztatok össze! 😀

Nem is tudom hol kezdjem. Többnyire élveztem a futamokat, főleg a szezon vége fele volt több szoros csatám is de sajnos a setup terén sokat kell még fejlődnöm

ezért kicsit hullámvasút volt ez a szezon, nem mindig éreztem az autót 100%-osan nem mindig sikerült magamra hangolni az E30-at.

Végül de nem utolsó sorban itt is szeretném megköszönni a szervezőknek a munkáját és az idejüket hogy összehozták ezt a remek bajnokságot !

Azzal kezdeném, hogy nagyon jó élmény volt és pozitív csalódás. Nagyon erős mezőny jött össze és minden versenyen találhattál néhány embert akikkel hasonló tempód volt és végig harcolhattál. Nekem személy szerint egy folyamatos fejlődés volt a bajnokság, mivel 1 év után poroltam le a kormányt így versenyről versenyre javultam és dobtam le magamról a rozsdát miközben egyre közelebb kerültem az elejéhez, ezért picit sajnáltam is, hogy nem volt már több futam. Sok jó és néhány rossz élményt is szereztem, nagyon sok jó csatában volt részem amit az utolsó futamon Norbival és Dáviddal meg is koronáztunk, legalábbis számomra ez volt a legélvezetesebb, még akkor is ha nem én jöttem ki győztesen belőle. A végső helyezésemmel nem vagyok kibékülve, mert úgy érzem több volt benne, de márkán belül a legjobbnak lenni és a végére partiban lenni a BMW-s élbollyal kellemes visszaigazolás volt számomra. Remélem a későbbiekben is lesz még lehetőségem Zengős bajnokságban részt venni, akár AC-ban vagy akár már ACC-ben.

Évekkel ezelőtt versenyeztem utoljára szimulátoros bajnokságban, és nem is voltam biztos, valaha újra próbálom-e, de örülök, hogy rávettem magam. Nagyszerű mezőny jött létre, nagyon jó versenyek voltak kivétel nélkül, szoros és izgalmas meccsekkel, minden baleset és hiba ellenére nagyon élveztem őket. Minden verseny egy új tapasztalat volt, és rengeteget tanultam az elmúlt 12 futam alatt. A középmezőnyben nagyszerű csatákat vívtunk, minden futam után már vártam a következőt, hogy épp kikkel leszünk közel egymáshoz, és milyen pozíciókért fogunk küzdeni. Ez a fajta izgatottság még engem is meglepett, mert nem jellemző rám.:D Köszönöm és gratulálok minden résztvevőnek, akik előtt/mellett/mögött újra megtapasztalhattam milyen élmény egy igazi, komoly szimulátoros verseny, sikerült újra beszippantania. Külön köszönet jár Morvai Norbinak, akinek a beállításai és felvételei komoly segítséget jelentettek mind a pályán, mind a setupolásban.

Végezetül hatalmas köszönet a szervezőknek és mindazoknak, akik által maga ez a bajnokság elindult, illetve kemény munkával hihetetlenül magas színvonalúvá tették, le a kalappal.

Elsősorban szeretném megköszönni a Zengő E-Sport szervezőinek a kiváló szervezést és a lehetőséget,hogy részt vehettem egy ilyen magas szintű bajnokságban!Már az első előkvalifikációnál láttam, hogy szoros lesz a mezőny, főleg úgy,hogy csak a legjobb 22 kap jogot az indulásra.   Próbáltam minden futamon a legjobb formámat hozni de egy ilyen erős mezőnyben hiba nélkül teljesíteni heteken keresztül rettentő nehéz volt.Élveztem minden egyes kört amit a pályán töltöttem, rengeteget tanultam,amit remélem,hogy a következő szezonban kamatoztatni tudom.Igazából elégedett vagyok az összetettbeli 9. hellyel, kis szerencsével még akár a 8. hely is meglehetett volna.De az elvárásaimnak így is eleget tettem. Következő szezonba szeretnék még jobb eredményt elérni de addig is rengeteg munka és gyakorlás van előttem.
Találkozunk jövőre! 🙂 #URB4N 

Az első futam előkvalifikációján már láttam, hogy nagyon erős a mezőny, rengeteg pálya még új volt nekem de minél többet próbáltam gyakorolni. Nagyon élveztem a futamokat és a futamok előtti gyakorlásokat, előkvalifikációkat. Utólag visszagondolva kicsit bánom, hogy a Mercedesre esett a választásom, mivel a kanyarokban nem bírt úgy helytállni, mint azt vártam volna. Nem rossz helyezés amit elértem a bajnokságban ilyen erős mezőny mellett, de a következő bajnokságban igyekszek jobban teljesíteni majd. Ha kiemelhetek egy futamot ami számomra a legizgalmasabb volt az a Salzburgringes futam. Mercedes azon a pályán erősebb tudott lenni mint az eddigieken, így ott tudtam lenni az első 5 között. Innen is köszönöm a szervezőknek a remek szervezést!

A GT3 bajnokság zárásával, és a nyertesek kihirdetésével hamarosan jelentkezünk.

Köszönjük hogy mind versenyzői, mind szurkolói oldalról megtiszteltetek a figyelmetekkel minket.💚

Hamarosan újult erővel, és új ötletekkel jelentkezünk!

Kellemes ünnepeket!

Zengő E-sport csapata